Rossz hír...

...legalább is remélem néhányotoknak, akik olvastok engem. A helyzet a következő: a blog szünetelni fog mostantól, egészen addig, amíg el nem tudom dönteni, hogy bezárjam-e, vagy sem.
Remélem legalább egy ember fejében megfordul az a kérdés, hogy miért. Az ok a következő: nincs senki sem, aki támogatná írói vágyaimat. (kivéve Zsót, akit nagyon-nagyon szeretek ezért, és ezért nem lesz bezárva a Systemes blogunk) Szüleim m-r többször is kifejtették azt, hogy testvéremre vár az, hogy sikeres író legyen, vagy újságíró. Azt egyszer sem vették figyelembe, hogy ÉN az szeretnék lenni, Ő pedig tolmács, vagy tanár. Mindegy, hanyagoljuk... A barátnőim azt mondják, hogy írjak valami értelmeset, és hagyjam abba a fanficírást. Persze, még így is minden egyes mondatomba belekötnek, hogy azt nem így kéne, teljesen értelmetlen. Eztán már teljesen elmegy a kedve az embernek az írástól, ha csak fikázzák a művét.
Plusz ez a horvátországi nyaralás is rátett egy lapáttal. Azt nem nagyon részletezném...
Akik már várták a folytatást, azoktól elnézést kérek, akik szurkoltak azért, hogy abbahagyjam, azok meg csak örüljenek.
Majd kiírom, ha eldöntöttem a blogom végleges sorsát. További jó olvasást!

Infó

Már régóta nem írok, és ezt nagyon sajnálom. Nincs időm. De tényleg. Nagymamám régi házát most sikerült eladni, aztán most minden nap pakolunk ki belőle, és ha ez még nem lenne elég, le kell szervezni egy olyan utazást, ahol nem a családommal hanem egy barátommal megyek meg az apjával és néhány ismeretlennel úgy, hogy az apukájával kéne beszélni, miközben ő külföldön dolgozik. Kicsit nehéz. Főleg úgy, hogy még sosem voltam külföldön és Horvátország lesz az úti cél. Hamarosan végre el is indulunk, így majd ki tud tisztulni a fejem (nagymamám házából régi tárgyak ---> régi emlékek ---> nem tudok vidám dolgokra gondolni) megkapjátok a negyedik részt, de addig nem tudok mit tenni. 
Mindegy, ezt vagy megértitek, vagy nem, de én nem tudok ellene mit tenni, sajnálom. 
Addig is, aki még nem olvasta, itt van egy kis humoros, paródia szerűségű fanfic, aminél le kell szögeznem: NEM ROMANTIKUS! Egy kis részlet: "Daron eközben bemászott a kocsi alá,körbe - körbe futkározott,majd vegül odament Serjhez:-Voltál már úgy,hogy valamit nagyon szerettél volna,de nem teheted meg,mert megvagy akadályozva?
-Persze.A mostani helyzetre érted?
-Ja.Nincsen meg a kocsikulcsom!-morogta,majd tovább futkározott,hátha meglátja."
Ezt a ficet nem egyedül írom, ezt részét sem én írtam, hanem a barátnőm Zsó(fia). Ha nevetni akarsz, akkor feltétlenül olvasd el. A történet röviden: Serj öccse üzleti útra megy, ezért megkéri a bátyját, hogy vigyázzon gyerekeire Jakere és Nazelira. Nem is lenne gond, csak hogy Jake odavan a rapperekért, Nazeli pedig... hát... egy igazi mai lány, aki imádja a neon színű cuccokat, Justin Biebert és az 1D-t. A bandatagokkal, mondjuk úgy, hogy nem nagyon szívlelik egymást. Akkor még a kutymacsról, Mr.Bolyhoskáról nem is esett szó...
A nevekből (Daron, Serj...) ki lehet találni, hogy ez nem a7x fanfic, hanem System of a down. 
link: http://systemofadownfanficbyzsj.blogspot.hu/

További kellemes napot/estét!

Streets 3.fejezet

[Orsa szemszöge]
Nincs reggel szebb látvány, hogy belenézel a tükörbe és egy kackiás bajusz van a HOMLOKODON. Ez már olyan berögzült önvédelem, hogy az orromig felhúzom a takarómat, de ez Rent nem hatja meg. Ráadásul alkoholossal rajzolt... Ó, hogy rohadna meg!
- Mindig ezt csinálja?- kérdezte tőlem Rev, miközben ő az ő bajszát nézegette.
- A rajzolást igen, de ez az ébresztés új volt. Kezd fejlődni...- gondolkoztam hangosan, mire ő fölnevetett.
- Miért bíztok meg öt idegen emberben?- szögezte nekem a kérdést. Kicsit ledöbbentem, majd mosolyogva válaszoltam.
- Mert miért ne? Egyébként is: ne hidd azt, hogy mindannyian annyira odavagyunk értetek!- veregettem vállon. -Lala szerintem még most sem hiszi el, hogy Ren oda ment hozzátok.
- Ő a másik szőke, ugye? - kérdezett rá. mire elnevettem magam, és csak azután válaszoltam.
- Ja, ő a másik szőke.
- Na, ezt hogyan fogjuk leszedni?- kérdezte Zacky és ő is nézegetni kezdte a bajuszát.
- Asszem ez szemceruza, szóval testápolóval, ami...- haraptam el mondat végét. Csak Lil hozott magával, ő meg nem az a fajta, aki csak úgy osztogatja a holmijait. -Vennünk kell.
- Így?! - néztek rám egyszerre.
- Vagy megkérünk valakit, hogy vegyen nekünk, de Ren csak röhögne, a többiek pedig még nem ébredtek föl.
- Az előbb láttam Skyt, őt megkérhetnénk- vetette fel az ötletet Zacky.
- Oksa, mindjárt megkérdem- ezzel kiléptem a fürdőből és a másik szoba felé vettem az irányt, ahol Sky meredten nézte az alvó Syn arcát. -Halihó!- köszöntem halkan, mire majdnem hátra esett.
- Ööö... Jó reggelt!- köszönt zavartan. - Jó a bajszod!
- Tudom. Nagyon nehéz volt ide növesztenem!- sóhajtottam.
- Képzelem- mosolyodott el.
- Kéne testápoló - tértem a tárgyra.
- Lilnek...
- Jól tudod, hogy nem szokta kölcsön adni a cuccait- vágtam a szavába.
- Menjek el és vegyek?- nézett rám döbbenten.
- Igen, azt megköszönném- mosolyogtam rá.
- De nem tudom, hogy hol van bolt! - nézett rám kétségbe esetten.
- Vidd el magaddal Mr.Szívdöglesztőt is! - nevettem.
- Kit? - nézett rám értetlenül, én pedig nem bírtam tovább.  Olyan hangosan felnevettem, hogy a szobában mindenki felébredt.
- Halkabban, ha kérhetem - intett le Lil, majd visszafeküdt és hirtelen fölült. - De szép bajszod van! - kiáltott föl és a homlokomra mutatott.
- Köszönöm szépen! - hajoltam meg színpadiasan, mire a lányok megtapsoltak. - Na, akkor elmész? - néztem Skyra. - Vele - tettem hozzá, miközben a fejemmel Syn felé böktem.
- Én meg nem kérem! - kezdett el tiltakozni.
- Syn! Mész boltba? - kérdeztem meg tőle.
- Megy a halál, másnapos vagyok! - morogta, majd a fejére húzta a párnáját.
- Skyt kéne elkísérni... - tettem hozzá kérlelő hangon.
- Ó, az mindjárt más! - ült fel és Skyra mosolygott.
- Ezért még meghalsz - suttogta a fülembe Sky, miközben rák vörös lett. Ó, a szerelem!
[Ren szemszöge]
Hát ez kész poén volt! Még mindig nem tudták lemosni! Most itt ülünk Laláék szobájában és Skyékat várjuk. Elmentek boltba valamit venni, amivel letudják szedni. Lala kicsit mérges rám. Nem is értem miért, hiszen őt nem pingáltam ki. De azért megkaptam tőle, a szokásos "fel kéne már nőnöd" dumát. De minek is kéne felnőnöm? Jól érzem én magam így, minek kéne megváltoznom? Legyek olyan merev mint ő? Ne bulizzak? Ezt még ő sem gondolhatja komolyan...
- Ren, beszélhetnénk? - rángat fel Lil és kivezet a szobából. 
- Mit akarsz? - kérdeztem kedvesen. Lil az, aki teljesen-totálisan kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban még vidám, aztán elcsap egy autó egy hangyát és már azt gyászolja... 
- Kéne tanács - mondja, miközben halványan elpirult. 
- Milyen tanács? - kérdeztem meglepetten. 
- Nagyon bejön Johnny és nem szeretném elszúrni! - nézett rám kérlelően. 
- Oké. Elsőnek: légy önmagad. Másodiknak: ha hosszútávra szervezel, ne add magad könnyen! Ő tegye meg az első lépést, ezt sose feledd! Harmadiknak: szerintem neki is bejössz, vagyis tegnap este nagyon úgy láttam. 
- Közsi-köszi-KÖSZI!!! - ugrott a nyakamba, mire elborultunk és bevertem a fejem az ajtóba, ami kinyílott és beestünk a többiekhez. Mit ne mondjak, mindenki röhögött rajtunk.
- Jól vagyunk, köszönjünk a kérdést! - morogtam, miközben feltápászkodtam. 
- Amint látom nem tört el semmid - mondta Orsa, mire vágtam egy fintort. 
- Mintha rajtad múlott volna - forgattam meg a szemeimet. 
- Na, tudod, hogy nem bántásból nevettünk ki! - jött oda hozzám Lala és megölelt. 
- Tudom - sóhajtottam és visszaöleltem. - Viszont sosem fogok felnőni, ne is számíts rá! - kacsintottam rá, mire felnevetett. Na, de az én jó kis szememnek az is feltűnt, hogy valaki máshogy tekint rá, mint egy barátra, sokkal inkább szerelmére...
[Lala szemszöge]
Alig aludtam valamit. Olyan hajnali öt körül aludtunk el. Igen, aludtunk. Többes számban... A többiek már rég az igazak álmát aludták, mi pedig beszélgettünk. Igen, már megint itt van ez a fránya többes szám. Szívesen eltüntetném, de nem megy. Szégyellem magam, hogy elsőre elítéltem. Ő olyan kedves és megértő. Nem zavarja, hogy nem én vagyok a legnagyobb piás, hogy nem én vagyok az, akiből csak úgy dőlnek a poénok. Nem hittem abban, hogy van szerelem első látásra. Most sem hiszek. De harmadszorra azért már lehet valami... 
Ha Ren rájönne, hogy mi volt este, csak azzal szekálni. Már hallom is a fejemben. "A nagy és komoly Lala alig egy napi ismeretségből lett szerelmes! Nem meg mondtam, hogy ez itt A-M-E-R-I-K-A?" De, megmondta. Itt valahogy mások a szabályok, mint a föld bármely más pontján. Mondjuk, azt egy szóval sem mondtam, hogy rossz értelemben. 
Kivel és miről beszéltem az éjjel? Szerintem nem nehéz kitalálni. De azt, hogy miért, azt nehezebb. Inkább elmondom onnan, hogy hazafelé tartunk két humorzsákkal a nyakunkon... 
"Sky és Syn még mindig röhögött valamin. Johnny és Lil is beszélgettek. Ren és Rev pedig fogalmam sincs mit csinálnak. Csak annyit látok, hogy egymás mellett vannak. Mást nem mert ők a sor elején, mi pedig a végén vagyunk. Orsa a mobilját keresi, Zacky bámul ki a fejéből. És én? Én is bámulok ki a fejemből, és próbálom figyelmen kívül hagyni a mellettem lépkedő Mattet. Nekem ez így kínos. Amikor a kocsmában voltunk, jól irányzottan lekoptattam, most pedig mit hoz a sors? Egyszerűen képtelenség megszabadulnom tőle... De a legrosszabb az egészben, hogy ahogy én próbálom meg őt, ő is levegőnek néz. Megsértettem. Én még soha az életben nem sértettem meg úgy senkit se, hogy két perccel később ki ne békültünk volna. Mardos a bűntudat. Iszonyatosan rossz érzés. Talán beszélnem kellett volna vele. Talán jól tettem. Vagy egyszerűen kedvesebben is lekoptathattam volna. Vagy nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mit, hol és miért kell csinálni. De, talán kezdhetném egy bocsánat kéréssel. 
- Figyelj Matt, én nem... - néztem rá, de meg se rándult az arca. - Vagyis azt akarom mondani, hogy... A jó isten vigyen el, figyelnél már? - fordítottam magammal szembe kicsit ingerülten, mire elmosolyodott. De legalább figyelt. - Sajnálom, hogy csak így lekoptattalak, de ez az egész új nekem. Nem tudok mit kezdeni vele. 
- A hellyel? - kérdezett vissza, mire megforgattam a szemem. 
- A pasizással - javítottam ki. 
- Még nem volt barátod? - nézett rám kikerekedett szemmel. 
- Még nem - mondtam elpirulva, de a sötét miatt nem láthatta. 
- Még nem is csókolóztál? - oké, ez a kérdés, ezzel a hangsúllyal... Nekem ez nagyon gyanús... 
- A-a - ráztam meg a fejem. 
- Ezen segíthetek - mondta, és megcsókolt. Rövid volt, még fel sem fogtam mi történik, mikor vége lett. Ledermedtem. A távolból hallottam azt, hogy Renék Lordot énekelnek, de nagyon távolinak tűnt- Baromira lemaradtunk, ez a csók lopó pedig úgy vigyorog rám mint a tejbe tök. 
- TE! - mutattam rá fenyegetően. - Ha azt hiszed ezt megúszhatod, tévedsz! - mondtam és futni kezdtem felé. Nem tudom hogyan, de felkapott és a hátára vett. - TEGYÉL LE TE BAROM! TÉRISZONYOM VAN! - üvöltöttem nevetve, mire letett. Valahogy abban a pillanatban nem is bántam, hogy ő csókolt meg először néhány órás ismeretség után. 
- A többiek már ott lehetnek - mondta, mivel nem hallottuk már azt a zajt, amit keltenek. 
- Úristen! Ha Ren megtudja, hogy veled maradtam le, akkor egész életemben hallgathatom, hogy igaza volt! - sopánkodtam. 
- Akkor futás! - ragadta meg a csuklómat és futni kezdtünk a hotel felé. Senkinek sem tűnt föl, hogy később értünk oda. Sky éppen akkor találta ki, hogy maradjanak a fiúk éjszakára. Nem vol nagyon ellenemre az ötlet, de ezt nem osztottam meg senkivel sem. 
Mindenki elment aludni. Csak Syn aludhatott Sky mellett, a többiek meg nyafogtak egy sort, de Ren meggyőzte őket arról, hogy kibírják a földön alvást. Már mindenki aludt, éreztem, hogy én sem bírom már sokáig, amikor Matt felkönyökölt az ágyamra. 
- Ha azt hiszed megúszod ennyivel, akkor tévedsz! - fenyegettem meg a csókra utalva, de ilyen álmos fejjel nem lehet engem komolyan venni. Ő sem tette. Helyette inkább megint megcsókolt. Most hosszabban, gyengéden. Én pedig visszacsókoltam. 
- Ezek szerint annyira te sem bánod - mosolygott rám, amikor végett vetett a csókunknak. 
- Alig ismerlek - mondtam neki halkan, nehogy valakit felkeltsek. 
- Ezen is lehet segíteni - mosolyodott el. 
Ezzel elkezdett egy kisebb beszámolót tartani az életéről, a családjáról, az iskolás éveiről, arról hogyan alapítottak bandát és hogy milyen is a zenész élete. Én meg csak hallgattam. Jó volt hallgatni. Én nagyon élveztem. Eddig ilyet még nem éreztem senki iránt sem. Azt hiszem szerelmes vagyok..."