Not ready to die! 4.fejezet

"Valami egész nap nem hagyott nyugodni. Rossz előérzetem van. Most először nem akarok haza menni az iskolából. Pedig muszáj. Olyan lassan lépkedek, ahogyan csak tudok. De ez sem elég lassú. Túl hamar hazaérek. Veszekednek. Mint tegnap. Nem értem min, csak annyit, hogy rajtam. 
Csak állók, és nézem őket. 
- Elég volt Patrick! Elválok, és akármennyire is szeretnéd, Zoey nem maradhat veled! Velem jön!- kiabálta anya. 
- Jasmine! Nem szeretném megtenni, de megfogom!- mondta idegesen apa. 
- Mit Patrick? Mit?- vonta kérdőre.  Ekkor apám egy pisztolyt fogott anyára. Anya kétségbe esetten körbe nézett, és meglátott. 
- Zoey! Menekülj el a...- nem tudta befejezni. Nagy durranás, s anyám már holtan fekszik a padlón. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Ez túl sok, egy hatéves gyereknek.
- Zoey! Pakolj! Elmegyünk!- mondta ridegen apa. 
- Miért? Mit csináltál anyával? Fölfog ébredni?- tört ki belőlem a sírás. Az összes kérdésemre tudtam a választ..." 
Amikor befejeztem a történetemet, senki sem szólalt meg. Mintha a folytatást várták volna, hogy a lövés nem volt halálos, és anyám túl élte. Igen, ezt gyerekként én is vártam, majd rájöttem ennyi. Ennek a történetnek ez a vége. Ez ellen nem tudok mit tenni. 
- Ezt miért nem mondtad el?- szólalt meg végül Katie. -MIÉRT? MIÉRT HAZUDTÁL NEKEM?- akadt ki. 
- Mert nem akarom, hogy sajnáljatok- rántottam meg a vállam. -Meg a fájó emlékeimet nem szokásom senkinek sem elmondani- tettem hozzá gyorsan.     
- Zoey! Akár mennyire is fáj, apád egy GYILKOS!- akadt ki Syn is. -Csoda, hogy téged nem ölt meg! Miért nem jelentetted fel?
- Azért, mert tudtam jól, az nem segít semmit sem rajtam, ha a másik szülőmet is elveszítem- válaszoltam nyugodtan. 
- Maga tudta?- néztek rá D.G.-re. 
- Tudtam- sóhajtott. 
- És maga miért nem jelentett föl? Megölte a lányát!- akadt ki már Rev is. 
- Gyerekek! Nyugodjatok előbb le! Így nem tudtok tiszta fejjel gondolkodni!- tért ki a válaszadás elől. 
- Nem!- idegeskedett Katie. -Abban reménykedik, ha most hagyjuk a témát, akkor talán elfelejtjük! Mi válaszokat akarunk! 
- Katie!- álltam föl hirtelen. -Talán elfelejtetted, hogy a nagymamámmal beszélsz? Ne legyél vele tiszteletlen!
- Hagyd Zoey! Katienek igaza van- nyugtatott le D.G. - Azért nem jelentettem fel Patricket, mert tudtam, legbelül egy jó szívű, gondoskodó szülő, még ha nem is látszik rajta. Zoey mindig is híres akart lenni, és ő segített neki ebben, ezt nem lehet tagadni. Az meg egy másik kérdés, hogy közben pénzéhes lett.
- Kaite, most nagyon haragszol rám, ugye?- kérdeztem meg félénken. 
- Nem haragszok, csak nem értem, miért hazudtál- nézett mélyen a szemembe. 
- Tinédzserek voltunk amikor megkérdezted, én meg még a legjobb barátnőmben sem tudtam megbízni. Sajnálom. Akkor a hazugság tűnt a legjobb ötletnek, ha pedig néhány évvel később elmondom az igazat, már mehettem is volna az elmegyógyintézetbe! 
- Gyerekek, szerintem jobb lesz ha haza mentek, mert a barátaitok nem sokára felébrednek!- nézett az órára G.D. Láttam az arcokon az értetlenséget, de nem törődtek vele, hanem mint szófogadó kisgyerekek elindultunk haza. Csak fél úton tudtak szóhoz jutni. 
- A nagyid ezt honnan tudta?- kérdezte meg Zacky. 
- Nem tudom!- rántottam meg a vállamat. 
- És mégis hogyan leplezett le minket?- kíváncsiskodott tovább. 
- Valószínűleg látta a függönyön az árnyékotokat. De ez csak tipp- mosolyodtam el. 
- Nyomozó volt, vagy mi?- kérdezte most Katie. 
- Ja, valami olyasmi...- gondolkodtam el. -Ja Zacky! Ugye tudod, hogy te nagyobb bajban vagy most, mint a többiek?- mosolyogtam rá gonoszul. 
- Mert?- kerekedett ki mindenkinek a szeme. 
- Komolyan! Egyszer tükörbe kéne néznetek így!- nevettem ki őket. -Amúgy azért, mert az ágyamban aludtál. Nem emlékszel?- szögeztem neki a kérdést. 
- Öhm... Esküszöm, nem akartam, csak részeg voltam!- mentegetőzött egyből. 
- Persze... Jó kifogás!- mosolyogtam továbbra is. -Akkor ma nem iszol!- jelentettem ki. 
- Mi van?- és ismét mindenki olyan értetlenül nézett rám, hogy nem tudtam megszólalni a röhögéstől. 
- Jól hallottátok!- mondtam kis idő múlva. -Ha csak egy kicsi piával is megkínáljátok Zackyt, akkor a tilalom rátok is vonatkozni fog!- fenyegettem meg őket.    
- Ezt nem tudod megtenni!- mondta Rev. 
- Sajnos megtudja...- sóhajtott Katie. -Egyszer engem a cigitől zárt el, mert összefüstöltem a lakást. Mindig amikor egy boltban akartam venni ott volt, és kivettek a kezemből. 
- Hát Zacky, részvétem!- veregette meg a vállát Rev és Syn. 
- Ti pedig...- fordultam hozzájuk- a büntetésetek az, hogy kitakarítjátok a kertet!- mondtam. 
- Legalább ebből kimaradok!- sóhajtott föl Zacky. 
- Hmm... Érdekes. Javíts ki ha tévedek, de te is követtél engem, nem igaz?- gonoszságom határtalan... 
- Mi? Nekem is takarítanom kell?- nézett rám hitetlenkedve. 
- Nagyon úgy tűnik!- mondta Katie.