- Szép pizsama!- nevet ki.
- Tudom!- húzom ki magam büszkén. -De te meg mi a fenét keresel itt?- teszem föl a kérdést.
- Én Synyster Gates vagyok! Ott vagyok, ahol lenni akarok!
- Normális, ha már meg sem lepődök rajtad és az egódon?- teszem fel a költői kérdést.
- Zoey!- borult a nyakamba Jessica, mikor végre érzékelte, hogy itt vagyok. -Csuromvizes vagy! -távolodik el.
- Tudod, esik az eső! Mit hallgatsz?- veszem észre a fülest a fején és belehallgatok. -Itt fényezed magad, vagy mi?- fordultam Synhez, mert az ő egyik gitárszólóját hallgatta Jessica.
- Ha már más nem képes rá- tárja szét a karjait.
- Mintha mindenkinek az lenne a dolga, hogy téged istenítsen- forgatom meg a szemeimet.
- Ez a minimum! De azért te is jó vagy!- borzolja össze a hajam.
- Fogadjunk, hogy jobb vagyok nálad!- nézek rá kihívóan.
- Bocs, de nem akarlak lealázni a pasid előtt- nevet.
- Nincs ki előtt lealáznod, szóval akár kezdhetjük is!- mondtam.
- Akkor már csak egy gitár kéne!
-D.G...-
- Emeleten első ajtó, a harmadik talán be is van hangolva- vágja rá a választ, mielőtt végig mondhatnám a kérdést. Synnel összenézünk, majd mintha versenyt futnánk úgy megyünk fel az emeletre. Ha a harmadik gitár a jó, akkor legalább még kettőnek ott kell lennie.
- Én erről eddig miért nem tudtam?- nézek körül a szobába. Mindenhol gitár ahova csak a szem ellát. Na de honnan kell számolni hármat?
- Akkor most melyik a harmadik?- teszi föl a kérdést Syn.
- Nem mindegy? Maximum behangoljuk- legyintek. -Nekem ez kell- vettem le egy gitárt.
Miután Syn megtalálta a gitárja másolatát lementünk. Behangoltuk őket, majd elkezdtük. Elsőnek ő játszott valamit, amit tökéletesen visszajátszottam. Ezután én játszottam, és ő utánozta le. Ezt így három órán át csináltuk, de semelyikőnk sem akarta feladni. Közben az eső is elállt. Ezzel együtt Katie is megérkezett.
- Ti meg mióta vagytok itt?- kérdezett rá rögtön.
- Három órája!- próbáltam túlüvölteni a gitár hangját, mert épp az egyik dallam közepén tartottam.
- Felhívni, hogy hol vagy luxus?
- Otthon hagytam!
- Nem is te lennél!- forgatta meg a szemeit.
- Bocs, de a pizsamámon nincsen zseb!
- Legközelebb csak olyat vehetsz!- vágta rá.
- Mintha olyan sokszor váltogatnám...- motyogtam, majd végre befejeztem.
- Unom már! Hagyjátok abba!- akadt ki Jessica, aki eddig egy párnát a fejére nyomva feküdt a kanapén.
- Ne nyafogj! Nem emlékszel? Egyszer hat órán át kellett hallgatnunk azt ahogy nyúzod azt a szegény hegedűt!- dobtam meg egy párnával.
- Nem is nyúztam! Rendesen játszottam rajta!- háborodott fel és visszadobott.
- Persze... Ezt mond a szomszédoknak!- nevettem, mire fejbe ütött a párnával.
Egy kisebb párnacsata alakult ki köztünk, amibe Katie is beszállt, miután ledobtunk egy cserepet ami az ő fején landolt. Persze, ezt az egészet a fiúk végig nézték. Egy darabig kibírták röhögés nélkül, de utána nem lehetett leállítani őket. Ekkor szövetkeztünk hárman ellenük, és természetesen mi nyertünk. Mondjuk, ebben nagy szerepet játszott az, hogy már nem volt párna, amivel védekezni tudtak volna. Utána megebédeltünk, majd elkezdtünk spontánt dalt írni. Syn játszott gitáron, mi meg hülyébbnél hülyébb szövegeket énekeltünk rá. Mi Katievel megírtuk a kecske dalt, ami így hangzott:
Ó te kecske!
Milyen szép állat is vagy te!
Selymed szőrös mert nem borotválod,
és tudom, rossz szórendet használok!
Ó te kecske!
Mily' szépen dobolsz te!
Mily' szépen dobolsz te!
Hangot átszeli a kék eget,
Nincs nálad hülyébb ember részegen!
Ó te kecske!
Minek cseszegetsz engem?
Van elég dolgom nélküled is,
mégsem tudok neked nemet mondani.
Hát, azért lett ilyen, mert minden versszaknál más volt a dallam. Az volt a poén, hogy mire végig énekeltük pont betoppant Rev is. Ott volt az, hogy mi ketten Katievel röhögő görcsöt kaptunk, és nem tudtuk elmagyarázni, hogy min nevetünk, mert amikor eszünkbe jutott újra kezdtük az egészet.
Még mindig nagyban nevettünk, amikor a két elveszett bárány is megérkezett Matt és Johnny személyében. Syn elkezdte játszani a kecskés dalt, amiért muszáj volt megint elénekelnünk Katievel. A szöveg nem nagyon volt érthető, de mi élveztük. Meg is kaptuk Matt-től, hogy fantasztikusan tudunk dalt írni, és reméli, hogy nem akarjuk ezt eladni. Aztán csak azért is elkezdtük hárman tervezgetni Synnel, hogy összeállunk és a kecskés dallal meghódítjuk a sláger listákat. Aztán újból elő kellett adnunk, hogy a többiek akik nem hallották elsőnek értsék a szöveget. Hát, mit ne mondjak... Rev a második versszaknál rögtön magára ismert, és annyira elkezdett röhögni, hogy már sírt is. Mikor végre lenyugodott azt mondta, hogy beáll dobosnak a bandánkba. Így már négyen voltunk.
- Azt azért megkérdezhetem, hogy miért hívtok kecskének?- kérdezte nevetve.
- Katie elsőnek nem akarta elmondani, hogy veled randizik, és úgy mondta el a helyzetet, hogy téged kecskének hívott- mondtam.
Egész jól telt ez az egész nap. Pedig nem s ittunk. Megalakult a Goat is the King nevű banda, amiben Katie, Syn, Rev és én vagyunk benne. Más nem nagyon támogatta az ötletet. Matt azt mondta, hogy legalább álnevet használjunk, ne menjen ez az Avenged Sevenfold rovására. Kedves. Johnny azzal tetézte, hogy használjunk kecskés álarcot, így hűek maradunk a bandánk nevéhez, mégsem látják az emberek, hogy kik ezek a vakbarmok. Ezt fontolóra is vettük, de azt jobb ötletnek tűnt, hogy olyan plakátokat gyártsunk, amin feltüntetjük, hogy Matt ötlete volt ez az egész. Nem nagyon örült neki, amikor meglátta az első példányt.
Már rég besötétedett, amikor elindultunk hazafelé. Én természetesen még mindig pizsamában. Nagyon jól néztem ki. Egy rajongó odajött hozzám aláírást kérni, majd elkezdett arról áradozni, hogy neki is ugyanilyen pizsamája van. Hát igen. Ez a szitu még nem is lett volna annyira gázos, ha az illető nem egy harmincas évei közepén járó férfi, hangsúlyozom FÉRFI lett volna. Érdekes emberekkel van tele a világ mit ne mondjak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése