Jack minden piát eltüntetett. Mérges vagyok rá. Nem volt hozzá joga. Viszont már bánom, hogy így elzárkóztam előlük. Most bent ülök a szobámban és farkas szemet nézek a fehér ruhás nővel. Most komolyan. Már ennyi is elég ahhoz, hogy előjöjjön?
Nem, ennek az egésznek nem ez az egyetlen egy oka. Egy ideje már feladtam...
Az apám, aki az egész életemben mellettem állt, elhagyott akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Azóta élet jelet sem adott. Megpróbáltam ma fölhívni, de nem vette föl. London... Valahogy minden ember oda meg, amikor szükségem lenne rá!
Már egy ideje tudom, hogy akár újra együtt leszünk-e Zackyvel, vagy sem, sosem tudom majd őt kitörölni az életemből. Ugyan, még nem mondtam el még Katienek sem, amint hazajönnek leültetem őt is és Zackyt is. Persze, lehet, hogy akkor már ránézésre is tudni fogják...
Fel kéne hívnom őket, de egy ilyen dolgot nem telefonon keresztül szoktak közölni. Ez az egy dolog az, ami eddig bennem tartotta a lelket. Ez egy csoda. Azt is túlélte, amikor én majdnem meghaltam. Nem vetéltethetem el. Lelkileg összeomlanék és én is vele pusztulnék.
Igazából ez az oka annak, hogy Jack kiöntötte a piáinkat. Azt mondja nem tesz jót a babának. Ezt én is tudom, de nem bízik bennem. Azzal győzköd, hogy amennyire feledékeny vagyok simán lerészegednék még így is. Kedves, de legalább meg akar védeni.
Hogy ő honnan tudja? Egyszerű: megtalálta a terhességi tesztet. Ezért volt egy kisebb vitánk is. Azt mondta, hogy most rögtön fel kell hívnom a gyerek apját, hogy közöljem vele a hírt. Persze, azt nem tudja, hogy Zacky az apa, és ő éppen turnézik a világ másik felén, de nem is érdekli. Ha tudná, akkor is azt mondaná, hogy hívjam fel. Ez most tényleg annyira fontos? Persze, lefekszik néhány csajjal, azt tőlük előbb fogja megtudni, hogy apa lesz. Csak akkor nem én leszek az anya...
Megegyeztünk abban, hogy ha itt lesz az apa, akkor tálalok ki neki. Eredetileg ebben állapodtunk meg, majd leesett neki, hogy valószínűleg akkor én leszek turnén szóval pont elkerülnénk egymást. Lemondtam a turnét.
A fehér ruhás nő még midig itt van, de leszarom. Most nem fogok behódolni neki. Talán majd akkor, ha életet adtam első és talán egyetlen gyerekemnek. Még az sem biztos, hogy csak egy növekszik bennem. Ki tudja, lehet hogy hatos ikreim lesznek, bár akkor száz, hogy én csak egyet tartok meg, a többit rásózom az apára. Persze, csak akkor ha nem jövünk megint össze.
Valaki kopog az ajtón. Jack az.
- Szabad- kiáltok ki.
- Jól vagy?- kérdezi kicsit bánatosan. -Nem akartalak megbántani, csak a...
- Tudom, a gyerek- fújtattam egyet mérgesen. -Most mindenki átfog rajtam nézni, és csak a gyereket fogja látni? Tudod milyen szar érzés?- akadok ki. Mostanában minden apróságon kiakadok.
- Nem, mert még nem voltam terhes- mosolyog rám, mire én elnevetem magam.
- Ne is akarj az lenni! Főleg úgy, hogy az apja nincsen a közeledben!- nevetek. Ekkor megcsörren a telefonom. Apa az...
- Szia kicsim!- szól bele vidáman. Egy kicsit ledöbbenek. Amikor kicsi voltam mindig így köszönt, de azóta megváltozott. Most viszont... Mintha eltűnt volna az a munkamániás, akit eddig az apámnak mondtam, és visszatért volna az a bohókás férfi, akibe egykor anyám beleszeretett.
- Szia apa!- néhány könnycsepp fut le az arcomon, és intek Jacknek, hogy most hagyjon magamra. -Milyen London?- kérdezem meg minden búmat elfeledve.
- Csodálatos, csak kár, hogy nem vagy a közelemben!- hallom a hangján, hogy mosolyog. Azt a mosolyt már ezer éve nem láttam! -Miért hívtál?
- Hát, van valami, ami miatt lehet, hogy ki fogsz akadni- mondtam szégyenkezve. Nem minden nap mondja el az apjának a lány, hogy terhes a volt barátjától, akiről az apja semmit sem tud.
- Mondjad csak nyugodtan, nem fogok kiakadni- még midig mosolyog. Egy nagyot nyelek és gyorsan kinyögöm:
- Terhes vagyok- két perc néma csend, majd apám hangja aggódóvá válik.
- Az... khm... csodálatos. Megtudhatom, hogy ki az apa?
- Nem biztos, hogy ismered...- egyre jobban elpirulok, bár ő ezt nem látja. -Az Avenged Sevenfold ritmus gitárosa Zacky Vengeance- hadarom be.
Ezzel apám kinyomja a mobilt. Nem akarom rögtön visszahívni. Hagyom, hogy megnyugodjon. Majd holnap visszahívom.
[Katie szemszöge]
Még nem értünk vissza a hotelbe, amikor összefutottunk egy régi ismerőssel. Zoey apjával.
Már el is felejtettem, hogy ő itt él. Amikor meglátott, közeledni kezdett, majd megszólított:
- Kaite! Hát te?- a mosolyától a hideg futkosott a hátamon. Nem azért, mert olyan rideg volt, hanem azért, mert szokatlan. Még sosem láttam mosolyogni.
- A barátom játszik egy bandában, szóval most velük turnézom- válaszoltam egy kis fázis késéssel.
- A banda neve Avenged Sevenfold?- kérdezi undorral a hangjában.
- Igen- bólintok rá.
- Zoey is itt van?- kérdezősködik tovább.
- Nincs, neki még be kell fejeznie a lemezét- felelem.
- Persze. Tudnom kellett volna- mosolyodik el csak úgy.
- Mondja Mr.Harison, nincs kedve feljönni egy kávéra?- kérdezem meg kedvesen, mert látszik az arcán, hogy valami nyomasztja.
- Egy kávét szívesen elfogadok!- bólint rá mosolyogva.
Felmentünk a hotelbe, ahol a fiúk egy kicsit furán néztek rám, amikor meglátták Zoey apját. Ő nem nagyon zavartatta magát. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla a srácok.
- Katie, szerintem valamit elfelejtettél bejelenteni- mosolyog rám Matt.
- Minek, ha tudtok róla?- mosolygok vissza.
- Nem is nekünk, hanem Zoeynak. Nem nagyon értékelné, ha utolsóként tudná meg- kacsint rám Zacky.
- Mert te annyira ismered- morogja Mr.Harison. Még csak most veszem észre, de szerintem mióta beléptünk mérgesen méregeti Zackyt.
- Hát, eléggé- dadogja.
- Hát akkor mond meg: most miért nem vagy mellette?- ez a kérdés mindenkit meglepett. -Te voltál a barátja, igaz? Miért hagytad pont most magára?
- Nem értem- rázza meg a fejét.
- Történt vele valami?- kérdezek rá riadtan.
- Azt hittem kettőtöknek fogja elsőnek elmondani, nekem pedig utoljára- morogja maga elé. -Most pedig kiderül, hogy én tudtam meg elsőnek?
- Mégis mit?- kérdezem egyre idegesebben. Ha nem tér rögtön a tárgyra, esküszöm, hogy megölöm.
- Azt nem én fogom elmondani. Legyen annyi elég, hogy ez örökre megváltoztatja az életetek!- ezzel elment.
- Most azonnal fölhívom!- ugrottam egyből a telefonhoz. Idegesen tárcsáztam a számat, majd véletlenül kiejtettem a kezemből a mobilt. Zacky vette föl a földről, így ő beszélt vele.
[Zoey szemszöge]
Még csak olyan egy órája, hogy apámat fölhívtam. Idegesen feküdtem az ágyamon, csak néha rohantam ki a fürdőbe, mert rám jött a hányinger. Ha valaki be akart nyitni, akkor fejbe dobtam egy párnával. Hihetetlen, hogy néhány nap alatt mennyit változtam emiatt a hülye terhesség miatt!
A fehér ruhás nő csak nem akar magamra hagyni. Egész végig engem néz, de nem szól semmit sem. Nem akar megölni, mint eddig mindig, csak úgy van. Ül a szekrény tetején és a lábával játszik, mintha tényleg ember lenne. Pedig nem az. Ez csak egy hallucináció.
Éppen levetem magam az ágyra, amikor csörögni kezdett a mobilom. Meg sem néztem, hogy ki hív, rögtön felvettem.
- Ki az, mit akar?- zihálom. Nem nagyon szeretnék most senkivel sem beszélgetni, hányingerem van és szédülök.
- Zoey! Jól vagy?- hallom meg Zacky aggódó hangját.
- Őszintén? Nem!- vágom rá. -Szarul vagyok, de majd kiheverem! Semmi ok az aggódásra!- teszem hozzá gyorsan.
- Biztos vagy benne?- hangjából jól kiveszem, hogy kételkedik bennem.
- Add ide! Nem szabad kerülgetni a forró kását!- hallom egyre hangosabban Katie hangját. -Most szépen elmondasz mindent, én pedig kihangosítalak!- adta ki az utasítást.
- Nem történt semmi komoly! Csak szédülök és hányingerem van! Semmi komoly!- hazudom.
- Ő ott van?- céloz a nőre. A fiúk nem tudnak róla.
- Igen, de...
- Nincs de! Mostantól csak az igazat akarom hallani, vagy visszamegyek!- fenyeget meg.
- Ha elmondom, akkor már nem csak te, hanem legalább az egyik fiú haza akar jönni, azt meg nem akarom, hogy emiatt fújják le a turnét!- ellenkezem, de mindhiába.
- Ha megígérjük- hallom Matt hangját (ez tényleg kihangosított!) a vonal másik végéből -hogy itt maradunk, és befejezzük ezt az egészet, akkor elmondod?- próbálkozik, de sikertelenül.
- Azt hiszed nem ismerem ezt a trükköt? Ha elmondom fittyet hányva az ígéretre jönnétek vissza, ami jól esne, de nem szabad!. akadok ki.
- Oké, akkor én sem mondom el, hogy mi történt!- mondja Katie felháborodva. -Pedig neked akartam elsőnek, de inkább odamegyek egy idegen emberhez!- fenyegetőzik.
- Figyeljetek! Ha vissza jöttetek, mindent elmondok, csak...
- Nincs, csak! Ha mi visszamegyünk, akkor te leszel úton!- szól közbe Syn.
- Lemondtam a turnét, szóval nem leszek úton!- vágok vissza.
- Zoey! Nincs értelme titkolózni, úgyis kiderítem!- csattan fel Katie.
- Elmondom, de akkor az elejéről kezdem, oké?- adom be a derekamat. Ha neki áll nyomozni, akkor nem csak azt deríti ki, amit tudni akar, hanem minden mást is. Ettől pedig félek.
- Halljuk!- biztat Rev.
- Igazából egy szóval is lerendezhetném, de imádom húzni mások idegeit, szóval... Tartsd!- kiáltok, majd rohanok a wc-re. Ezúttal szerencsémre nem hányom le magam, de alig bírok visszatámolyogni a telefonhoz.
- Jól vagy?- hallom meg Zacky aggódó hangját. Belém mar a bűntudat, hogy eddig titkoltam ezt az egészet. Egyből el kellett volna mondanom.
- Igen, csak szédülök, semmi komoly!- nyugtatom meg. - Szóval ott tartottam, hogy imádom húzni az idegeiteket, ezért elregélek most egy kisebb történetet, aminek semmit értelme sem lesz, csak annyi, hogy kibeszélem magam. Amúgy ha visszajöttök ne nagyon számítsatok piára, mert Jack kiöntött mindent- közlöm velük?
- Ki az a Jack?- szólalnak meg a fiúk szinte egyszerre.
- Egy ember, de nem ez a lényeg!- torkolja le őket Katie- Folytasd!- parancsol rám.
- Szóval nincs pia, mert Jack szerint ártalmas, főleg nekem ebben a helyzetben. Igazából már akkor tudtam ezt az egészet, amikor még csak készülődtetek az utazásra. Azt hiszem pont a temető látogatás utáni napon. Nem mertem elmondani, nehogy lemondjátok ezt az egészet, hiszen Katiet így is nehéz volt rá venni. Most így visszatekintve fura, hogy nem jöttél rá egyből, hiszen már egy csomót híztam és abban az egy hétben minden reggel a éppen a fürdőből jöttem ki, amikor felkeltél- mondom nyugodtan. Telepatikusan akarom rávenni, hogy mondja ki helyettem, hogy egyszer csak felkiáltson: Zoey, te terhes vagy? De nem, nem esik le neki, miért is pont most esne le? -Katie! Ha jó nyomozó vagy, akkor összerakod a részleteket és...
- Haza megyek!- hallom meg a hangját. -Most azonnal. Nem is tudom, hogyan képzelted azt, hogy csak most avatsz be ebbe. Legalább azt tudod, hogy ki az apa?- értem én! Ő bevallotta helyettem, hogy terhes vagyok, de attól nem kímél meg, hogy szembesítsem Zackyt azzal, hogy az ő gyerekét hordozom magamban.
- Apa?- hördülnek föl a fiúk, de egy hang hiányzik. Zacky marad egyedül némán.
- Mégis ki lenne?- kérdezem idegesen.
- Azonnal indulunk- mondja ezúttal Zacky és hallom, hogy becsapódik egy ajtó.
- Muszáj volt eddig várni?- faggat Katie. -Miért nem...
- Nem mindegy?!- kelek ki magamból. -Maradjatok ott ahol vagytok, nem kell segítség! Jack eleget segít!
- Látod? Ez a baj! Jacktől vársz segítséget, amikor Zackynek kellene melletted lennie, hiszen ő az apa, nem pedig Jack!- ezzel kinyomta a telefont engem kételyek között hagyva.
Mintha csak erre várt volna, a fehér ruhás nő lepattant a szekrényről, és mosolyogva az egyik szekrényre mutatott, majd ennyit mondott:
- Ők nem értenek meg. Az egyetlen egy dolog, ami ezen segíthet, az a halál- kételkedve néztem rá, majd kihúztam a fiókot. Egy pisztoly volt benne...
[Katie szemszöge]
Nem hiszem el, hogy ezt eddig képes volt titkolni! Bár most visszagondolva tényleg rá kellett volna jönnöm! Ennél már csak a felháborítóbb, hogy Jacktől vár segítséget, nem pedig Zackytől, a gyerek apjától. Ez egyszerűen nem vall rá.
Ráadásul ott van az a nő. Bármelyik pillanatban támadhat, és ez nem tetszik nekem. Minél hamarabb vissza kell mennünk hozzá. Most rögtön.
Mindenki pakol. Idegesek, de még Zacky nyomába sem érnek. Már rég bepakolt, most idegesen járkál fel-alá, már mindenki minimum háromszor leültette, de nem bírta tovább két másodpercig. Megpróbáltuk munkára fogni, de mindent csak összekuszált.
Végre mindenki bepakolt, azonnal gépre szálltunk. Matt megbeszélte valakivel a turné lemondását, így minden simán ment. Viszont amikor hazaértünk érdekes dolog fogadott.
A házból kiabálásokat hallottunk, majd egy lövés hangját. Riadtan néztünk egymásra, de senki sem mart bemenni. Féltünk attól, hogy valakinek a holtestével találjuk magunkat szembe. Magamban már elkönyveltem halottnak Zoeyt. Tuti, hogy a lövés őt érte. Jack kirohan a házból. Megkönnyebülés ül ki az arcára, amikor meglát minket. Őt Dora követi, aki sír, az arcán egy kisebb karcolásból folyik a vér. Erőt veszek magamon és oda megyek hozzájuk.
- Itt meg mi történt?- kérdezem aggódva.
- Őszintén? Magam sem tudom- válaszolja Jack. -Zoey magára zárta az ajtót és egyszer csak egy lövést hallottunk, majd közelebb mentünk és a zárt ajtón keresztül kirepült egy golyó, ami felsértette Dora arcát. A következő lövés majdnem engem talált el, ezért muszáj volt kijönnünk- egy újabb lövés.
- Én bemegyek!- áll mellém Zacky, majd a bejárati ajtó felé veszi az irányt.
- Várj! Veled megyek!- futok utána.
A ház kihalt. Nem hallunk több lövést. Fogalmunk sincs, hogy mi történt. Félve megyünk föl az emeletre. Rettegek. A szoba ajtó tárva nyitva. Összenézünk, majd Zacky néz be elsőnek. Arcán egy halvány mosoly látszódik. Ebből bátorságot merítve én is benézek. Zoey ül az ágyon egy hatalmas nagy mosollyal. Kezében a fegyver, amivel szétlőtte az ajtót. Sértetlen, és most az a legfontosabb.
- Vége!- mondja öröm teljesen. -Megöltem őt!- öröm könnyek folynak le az arcán, majd a nyakába borulok szintén sírva. Megmenekült.
-5 év múlva-
Nem is lehetne szebb az élet! Végre minden rendeződött. Jessica ügyét sikeresen lezártuk, minden vád alól fölmentették. Nincs miért aggódnia. Igaz, az igazi gyilkos már messze jár, nagy valószínűséggel már sosem bukkanunk a nyomára.
Ha már Jessicánál tartunk... Éppen mellettem ül és (mint mindig) a nagy Synyster Gats szájában matat. A nyelvével. Miután visszajöttünk egyből összejöttek. Ami vicces benne, hogy nem Syn kezdeményezett, hanem Jessica. Egy ideig szívattuk is emiatt, de ma már csak egy kedves emlék.
Hogy velem mi van? Köszönöm, jól megvagyok. Hasamban egy újabb élet növekszik. Az eljegyzésre rá egy évre tartottuk meg az esküvőnket Jimmyvel. Azóta már szültem neki egy fiút, és most úgy néz ki, hogy ikreket várok. Nagyon boldogok vagyunk. Igaz, a szüleim nem nagyon akarták ezt az egészet, de amikor megpillantották az első unokájukat, szinte levakarhatatlanok. Minden egyes hétvégén nálunk eszi a fene őket, sokkal kedvesebbek lettek. Már nem panaszkodhatok miattuk. Max azért, mert apám a gyerek előtt cigizik, de ez nem sokszor fordul elő.
Szóval én meg vagyok. Matt és Johnny is összeszedett két nagyon aranyos csajt ők is itt vannak... valahol. Valahogy nem érdekel, hogy hogy hol vannak. Minden szem a széké között elhaladó menyasszonyra szegeződik. Nem ő megy elsőnek. Jasmine és Dorothy mennek elől mint koszorús lányok. Ők azok a csoda gyerekek, akik miatt az anyjuk letudta győzni az őrületet. Ha ők nincsenek, akkor talán ez a nap sosem jön el. Igaz, öt évet kellett rá várni, de megérte.
Szerintem már kilehet találni, hogy ki a menyasszony. Zoey az. Egyszerűen gyönyörű. Nem akart házasságot kötni, de az ikrek annyira heccelték a szüleiket, hogy végül a gyerekeik miatt belevágtak ebbe az egészbe. Szinte csak annyi most a dolguk, hogy megjelennek és végig csinálják a szertartást, az egészet a két lány rendezte le. Kísértetiesen hasonlítanak az anyjukra. Kedvenc hobbijuk az apjuk égetése. Komolyan, ez a hétvégi programjuk! Szegény Zacky, néha már sajnálom!
Most viszont ez az egész nem számít. Eljött a nap, amikor végre teljesen megpecsételik a kapcsolatukat. Amikor visszatértünk leültek megbeszélni ezt az egészet. Arra jutottak, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, szóval öröm-öröm boldogság! Viszont abban teljesen megegyeztek, hogy a házasság kizárt. Most mégis itt vannak. Történnek még csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése