Streets 2.fejezet

[Lala szemszöge]
Nem bízom ezekben a srácokban. Még Magyarországon sem szeretek leszólítani embereket, ki tudja, lehet, hogy éppen néhány bérgyilkossal iszunk. Kicsit kicsi az esély erre, de akkor is van!
Sky egész jól el van azzal a pasival. Mi is volt a neve? Azt hiszem Synyster... Baromi fura név. Mondjuk nekem az összes amerikai név fura. A Skylar is. Amikor találkoztunk még ki se tudtam mondani. Mondjuk ő sem azt, hogy Gyöngyvér.
A gondolataimból Ren rángatott ki.
- Hé Lala! -üvöltött, pedig csak szegény Orsa ült közöttünk.
- Nem akarok megsüketülni ember!- torkolta le, mire Ren csak megrántotta a vállát és tovább beszélt hozzám.
- Mi ez a szomorú arckifejezés?- kérdezte. Orsa gyors felpattant és elment piáért, így akadály nélkül beszélhettünk.
- Nem vagyok szomorú!- vágtam rá.
- Nem is azt mondtam, hogy te vagy szomorú, hanem az arckifejezésed- javít ki. -Viszont most, hogy mondod, lehet, hogy van valami összefüggés a kettő között!- kacsint rám mosolyogva. Utálom, amikor ezt csinálja!
- Nem vagyok szomorú!- ismételem el lassan. -Miért lennék az?
- Lala, ez itt A-M-E-R-I-K-A! Felfogtad?- néz rám komolyan. -Mások a szabályok, mint otthon. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. -vonja meg a vállát, majd hozzá teszi. -De én nem engedem meg, hogy megszökj, szóval...
- Oké, értem!- állítom le. -Mit akarsz, mit csináljak?
- Én nem akarlak irányítani. Egyszerűen élvezd az életet és rúgj be!- kacsint rám. -Meg valamit kezdened kéne azzal a szóval is, hogy: pasizás. Magyarországon még oké volt, hogy játszod a magányos farkast, de ez itt...
- Igen, tudom, Amerika- vágok a szavába. Egy mosollyal nyugtázza, hogy megértettem a mondandóját, majd feláll és a pulthoz megy.
Egy nagyot sóhajtok. Nem tudom, hogy hogyan kezdjem el. Még csak bele sem ittam a Whiskymbe... Gyorsan lehúzom. Borzasztó! Én ebből nem iszok többet, az biztos! Ennyit a berúgásról...
Mit is mondott még? Ja, pasizás... Ehhez semmi kedvem sincs, ráadásul egy kocsmában egy normális pasival sem találkozik az ember. Ezt halasszuk inkább későbbre...
- Lala!- ne már, ez megint Ren! -Mondtam Mattnek, hogy dalokat írsz!- mutatott a mellette álló fiúra és elhúzott. Ez most komoly? Azt akarja, hogy az egyik ismeretlen sráccal jöjjek össze? Oké, mindig is tudtam, hogy idióta, ne de ennyire?
Elnézek a mosolygó fiú válla fölött, és látom, hogy Orsa int nekem. A fiú már elkezdene beszélgetni, amikor én felállok és kikerülöm őt. Szinte már futok, annyira gyorsan megakarok szabadulni ebből a kellemetlen helyzetből.
- Na, mi van?- kérdezem meg Orsát, mire ő Skyra mutat. Már totálisan részeg és mindenen röhög. Amúgy, még mindig annak a Synysternek élvezi a társaságát. Ő is röhög.
- Szerintem itt lesz valami- jelenti ki magabiztosan. -Ahogy ott is- mutat ezúttal Lilre és a legalacsonyabb fiúra, akinek nem sikerült megjegyeznem a nevét.
- Ezek tiszta őrültek- jegyzem meg halkan, hogy csak Orsa hallja. -Ren azt akarja, hogy azzal a Mattel vagy kivel jöjjek össze- vágok egy fintort a végén.
- Jaja. Én ajánlottam be. Szívesen!- mosolyog rám.
- Te?!- döbbenek le.
- Ja. Miért? Kettő eleve le van foglalva, Rennek bejönnek a magas pasik, ráadásul ő a bandájuk énekese, és mivel...- taglalja, de én félbeszakítom.
- Van itt egy bökkenő: az én véleményemet nem kérdeztétek- nézek rá komolyan.
- Oké, akkor válasz: Zacky vagy Matt.
- Orsa, ez nem ilyen egyszerű!- teszem a vállára a kezemet. -Nekem még soha életemben nem volt pasim, szóval nekem ez így kínos. Az se biztos, hogy nekem bejön valamelyik. Arra nem gondoltatok, hogy elkap a hányinger, ha ránézek valamelyikre?- teszem fel a kérdést.
- Mi csak segíteni akartunk- emeli föl megadóan a kezét.
- Nem kell segítség, boldogulok magam is- mondom egy kicsit mérgesen. -Amúgy ideje lenne hazamenni, mielőtt még valami komolyabb történik- mutatok Skyra, aki éppen lefejelte az asztalt.
- Jaja- ért velem egyet. -Mond meg mindenkinek, hogy indulunk!- adja ki a parancsot és már megy is, hogy segítsen Skynak fölállni.
- Én?- nézek magam elé tanácstalanul. Most a fiúknak is szóljak, vagy ne? Inkább megkérem Rent, hogy intézze el ezt helyettem.
[Ren szemszöge]
Szinte már nekem fáj Lalát néznem. Egyszerűen nem boldogul itt egyedül. Otthon ő volt úgymond a "csapatvezető", csak úgy csináltunk valamit, ha ő az áldását adta rá. Itt viszont minden megváltozik. Nem lehet még tudni, hogy jó vagy rossz értelemben. Egy biztos: teljesen más lesz.
- Ren! Szólnál mindenkinek, hogy megyünk?- lép mellém Lala.
- Ja- válaszolom hanyagul, majd szememmel kezdem el keresni a többieket. Elsőnek Revet találom meg. Utána Mattet. Majd Johnnyt és Lilt. Aztán Zackyt. A többek már kint várnak minket. Sky és Syn nevet valamin, szerintem sosem fogjuk megtudni, hogy min. Az egész utat végig röhögik, miközben egymásra támaszodnak.  
Út közepe fele Orsa megtalálta a mobilját és berakott egy kis zenét. Mi, lányok, üvöltve énekeltük, hogy kihalt utcán lépkedek, szembe jön velem a félelem...
Senki sem nézett ránk furán... Csak a fiúk, de nekik megbocsátható!
Már nem is meglepő, ha azt mondom, hogy Sky szinte sírni kezdett, amikor elválasztottuk Synystertől. Végül sikerült minket rávennie, hogy a fiúk had maradjanak éjszakára és ő meg vele aludt. Hát, ha felébred kicsit nagyon meg fog lepődni! 
A többi fiú a földön aludt. Kicsit kiakadtak, hogy Synyster bezzeg ágyon aludhat, de megmondtam nekik, hogy ott az ajtó, ki lehet menni. Ezután csöndbe maradtak. Szerencsémre. 
[Sky szemszöge]
Ébred. Baromira fáj a fejem, de nem ez az egyetlen dolog, ami aggaszt. Valaki alszik mellettem. Gyorsan megfordulok. Az egyik fiú az. Úh... Most mondaná Lala, hogy névmemória kettes. Minden kiesett. Még a beszélgetésünket sem tudom rendesen felidézni. Fel kellene ébresztenem, de nincs hozzá szívem. 
Óvatosan mászok ki mellőle, majd végig nézek a szobán. Rajta kívül még két fiú alszik itt, de ők a földön. Akkor ő meg miért mellettem aludt? A lányok is mélyen alszanak még. Elindulok a táskám felé és kikeresem a fájdalomcsillapítómat, meg az ásványvizemet. Gyorsan beveszem a gyógyszert, majd átmegyek a másik szobába, hátha ott ébren van valaki. Talán sikerül kiderítenem, hogy mégis mi történt este. 
Szerencsémre Ren már fönt volt és épp egy kackiás bajuszt rajzolt a legmagasabb fiúra. Megismétlem: névmemória kettes...
- Jó reggelt!- köszönt halkan, magyarul, amikor észrevett.
- Jobbat!- intettem, majd körül néztem. A szobában mindenkin volt egy tollal pingált bajusz. Na ezért nem szeretek Rennel egy szobában lenni. Ha előtted kel fel, akkor biztos, hogy lesz valami az arcodon. 
- Milyen volt az éjszaka- mosolyog perverzen. 
- Nem tudom, nem emlékszem semmire sem- ráztam meg a fejem.-Azt sem tudom, hogy az a fiú mit keres az ágyamban.
- Pedig külön te könyörögtél, hogy veled aludhasson- hangsúlyozza a "te" szót. 
- Részeg voltam- mosolyodtam el. 
- Jó kifogás sose rossz- mosolyodik el ő is. -Most viszont tűnjünk el innen- fut ki a szobából és magával ránt.
Két perccel később a "My little pony" főcímdala indult el baromi hangosan, majd morgást hallottunk, és mindenki aki a szobában volt azért rimánkodott, hogy kapcsolják ki ezt a borzalmat. Másnaposság. Ezek szerint nem csak én lettem totál részeg. 
- Ja, akarta kérdezni valamit!- fordultam a gonoszan vigyorgó Renhez, aki élvezi, hogy kínozhatja őket.
- Mondjad- fordul ő is felém. 
- Tudod, akivel aludtam... Mi a neve?- azonnal nevetni kezdett, én pedig csak szúrósan néztem rá. 
- Komolyan? Még ezt sem tudod?- kérdezte akkor, amikor már lenyugodott egy kicsit. Közben valakinek megjött az esze és kikapcsolta a zenét. 
- Tudod milyen rossz a névmemóriám!
- A neve Synyster- adta meg végül a választ. 
- Oh, köszönöm!- öleltem meg. -Mi is volt?
- Ugye ez csak vicc?- néz rám rémülten. 
- Nyugi, azért nem vagyok ennyire hülye- löktem nevetve oldalba.