Zackynél aludtam. Amikor felkeltem, ő még húzta a lóbőrt. Titkon lefényképeztem, majd hagytam egy üzenetet, hogy a stúdióba kell mennem, ne keressen, és csak úgy óvatosságból odaírtam, hogyha megint felhív azzal, hogy hol vagyok, kitekerem a nyakát. Ugyanis pontosan leírtam, hogy hol leszek a következő órákban.
Lábujj hegyen hagytam el a házat, és szinte futva tettem meg a távot a stúdióig. Pont időben estem be, és már kezdtük is. Már a fél album készen van, de én az egyik számnál csak fintorogni tudtam. Valahogy nem olyan, mint ahogy elképzeltem. Persze azonnal rájöttem: nincs benne hegedű. Pedig megígérték!
- Hol a hegedű?- kérdeztem rá.
- Nem vállalta el senki sem.
- És akkor kihagyjátok?- méltatlankodtam.
- Ha nem szerzel egy embert, aki eltudja játszani az irományodat, akkor igen, kihagyjuk- nézett rám lenézően a pasas.
Emiatt egész felvétel alatt csak duzzogtam, és alig akartam énekelni. Így egy órával tovább tartott ez az egész mint a tervezett. Haza érve rögtön a szobámba futottam, és ledőltem az ágyra gondolkodni. Nem ismerek senkit sem, aki tud hegedülni. Tudtommal.
A gondolkodásban megéheztem, így hát a konyha felé vettem az irányt.A hűtőn egy üzenet volt: Elmentem, apa. Ehhez már nem szóltam semmit sem. Ő már nem játszik fontos szerepet az életemben.Remélem vissza se jön.
Miközben élvezettel ettem meg a szendvicsemet, Katie haza jött.
- Megéheztél?- nézett rám.
- Tudsz ennél hülyébb kérdést feltenni?- kérdeztem vissza.
- Emlékszel még Jessicára?- mélyedt el a hűtőtartalmában, úgyhogy alig hallottam.
- Hogyan feledhetném?
- Feltett szándékod, hogy csak kérdéssel válaszolsz ma nekem?- egyenesedett föl, és forgatta a szemeit.
- Miért? Te nem ezt csinálod?
- Zavar?
- Téged?
- Én kérdeztem előbb!- fújtatott mérgesen.
- Tényleg?- mosolyodtam el gonoszan. -Amúgy mi van Jessicával?
- Itt van a városban. Mára meghívtam ivászatra- mondta, miközben csinált magának egy szendvicset.
- Tényleg?- döbbentem le.
- Tudsz mást is mondani?
- Miért, kéne?- itt elpattant nála valami, mert felküldött a szobámba.
Mivel szobafogságot kaptam, elkezdtem gitározgatni. Mindent, ami eszembe jutott. Végül idegesen álltam föl, és csak arra tudtam gondolni, hogy nincsen hegedű! Letrappoltam a nappaliba, pont akkor, amikor a fiúk jöttek.
- Helló- vetettem oda kicsit durcásan, és leültem a kanapéra.
- Veled meg mi történt?- kérdezte Zacky, és egy puszit adott az arcomra.
- Elcseszték az egyik számomat!- idegeskedtem.
- Mert? Ezt még nem is mondtad!- méltatlankodott Katie.
- Kérdezted?- mosolyogtam rá sunyin.
- Zoey! Ne kezd el megint!
- Abbahagytam?
- Zoey!- fenyegetett meg az ujjával.
- Oké! Abbahagytam!- emeltem fel megadóan a kezem.
- Akkor mi is történt pontosan?- kérdezett rá Zacky.
- Megígérték, hogy szereznek nekem egy nyamvadt hegedűst, erre mit hallok ma? Hát persze, hogy nem intézték el... Most pedig nekem kell valakit szereznem, különben teljesen kihagyják...- mérgelődtem.
- Jessica tud hegedülni- jelentette ki Katie, és rögtön felragyogott a szemem.
- Ki az a Jessica?- kérdezte Matt.
- Életem megmentője!- nyugodtam le. -Vagyis a számomé...
- Akkor ki?- értetlenkedett Syn.
- Egy régi barátunk, tegnap találkoztam vele, miután ti elvonultatok táncolni- mondta Katie.
- Táncoltunk?- döbbentek le szinte egyszerre.
- Hát igen... Szerencsések vagytok, hogy nem emlékeztek rá, engem ez egy életen át fog kísérteni- borzongott bele, amin én elnevettem magam.
- Még jó, hogy kimaradtunk belőle!- súgtam Zackynek.
- Ne reménykedj! Ma is inni fogunk!- mosolygott rám gonoszan.
Elmentünk a kocsmába, és rögtön megpillantottam Jessicát. Leültünk az asztalhoz, és a fiúk bemutatkoztak neki.
- Jessica! Lenne egy nagyon-nagy kérésem!- fordultam hozzá rögtön.
- Mi lenne az?- nézett rám érdeklődve.
- A számomban kéne hegedülnöd- húztam el a számat. -Ugye elvállalod?- néztem rá bociszemekkel.
- Persze!- mosolygott rám.
- Életet mentesz!- sóhajtottam.
- Hogy találkoztatok?- kérdezte meg Jessicát Rev.
- Az iskolában!- vágta rá Katie, mire röhögni kezdtünk.
- Igen, az iskolában!- helyeseltünk egyszerre Jessicával.
/Jessica emlékezése/
Már éppen hazatartottam, amikor kiáltásokat hallottam meg a hátam mögül.
- Vigyázz! Nincs fékünk!- azonnal elugrottam, majd a következő pillanatban valaki belehajtott biciklivel a nagy fenyőfába az iskola kapujánál. Vagyis valakik. Látásból már ismertem őket. Katie Collins az iskola újság főszerkesztője, és Zoey Harison, aki csak úgy kedvtelésből járt be barátnőjéhez, ugyanis magántanár tanítja.
- Jól vagytok?- kérdeztem meg őket, ők meg nagy nehezen feltápászkodtak, és nevetni kezdtek.
- Semmi... bajunk...- nyögték ki miután alább hagyott a nevetésük.
- Viszont a bicikliteknek annál több...- néztem el mögöttük a ripityára tört kerékpárokra.
- Direkt csináltuk!- legyintett Zoey.
- Mégis miért?- kérdeztem rá.
- Mert mért ne?- kérdezett vissza mosolyogva Katie. -Egyszer élünk! Mindent ki kell próbálni!
- Nem tartasz velünk?- kérdezte meg Zoey.
Attól a naptól fogva egy csomó hülyeséget csináltunk együtt, míg anyám meg nem elégelte, és el nem költöztünk...
- Ti komolyan direkt neki mentetek egy fának?!- akadt ki szinte egyszerre Zacky és Rev.
- Most miért ne? Úgyis kellett már egy új bicó...- magyarázkodott Katie. -Egyébként szerintem ti már csináltatok ennél nagyobb hülyeséget, úgyhogy pofa be!
- De mi is csináltunk!- nevetett Jessica. -Húh... Emlékeztek a sült csirkés fagyira?
- Milyen fagyi?!- akadtak ki megint a fiúk.
- Kíváncsiak voltunk, milyen lehet a sült csirkés fagyi: hát nem finom, annyit elárulok- kirázott a hideg, amikor visszagondoltam az ízére.
- Egyetlen egy főztöm, amire nem vagyok büszke- hajtotta le a fejét Katie.
- Azért ne szóld el magad- figyelmeztettem, mire felkapta a fejét, és szúrósan nézett rám.
- Egyre gondolunk?- kérdezte lelkesen Jessica, és nem annyira lelkesen Katie.
- Azt hiszem nem eszek többet a főztödből...- mondta Rev nevetve.
- Csak akkor vagy bajban, amikor egy piros sütit tol eléd, és azt mondja, hogy csokis...- borzongott meg Jessica. -Hát, abban nem volt csoki, az biztos!
- Azt hiszem ketchupos, sós, narancsos "csokis" süti volt?- gondolkoztam hangosan, és Katie teljesen elsüllyedt szégyenében.
- Jól van na! Nem tehetek, hogy a recept felénél átlapozódott a könyv a paradicsom leveshez...- mondta, mire mindenki nevetni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése