[Katie szemszöge]
Ott álltunk farkas szemet nézve Zoey apjával.
- Jó napot, Mr. Harison!- köszöntem végül.
- Katie, Patrick, beszélhetnénk?- állt fel D.G. Nem értem, mi a francot akar velem, és Zoey apjával beszélni. Félre mentünk, hogy a többiek ne hallják mit beszélünk.
- Dorothy! Miért nem szóltál?- kérdezte meg rögtön tőle Mr. Harison.
- Mert a jövőjében nem ez volt megírva!- válaszolta. -Az ő jövője nem ez. Csak még nem jött rá...
- Miért? Mi volt a jövőjében?- érdeklődtem.
- Azt nem mondhatom el. Viszont...
- Viszont most az anyja életét éli- fejezte be a mondatot Mr. Harison.
- Túlságosan is ragaszkodik hozzá...
/D. G. emlékezése/
Azon a napon, amikor Zoey megszületett minden megváltozott. Jasmine nem volt önmaga. A régi mosolygós oldala komor lett. Egyáltalán nem ismertem a lányomra. Amikor megkérdeztem történt-e valami, csak azt válaszolta: "Látom... Egy lány hosszú barna hajjal, és fehér ruhában. Követ engem." Azonnal tudtam, hogy kezd megőrülni. Pszichológushoz akartam küldeni, de nem akart menni. A helyzet egyre rosszabb lett. Igaz, megint mosolygott, de nem a jó kedvtől, hanem az őrülettől. Csak én láttam át ezen a maszkon. Patricknak muszáj volt a család összetartásának érdekében a kezébe venni az irányítást. De ennek ellenére is szétestek. Azon a végzetes napon Jasmine elérte az őrület tetőfokát. Zoeyt egyedül akarta tovább nevelni, és azt csinálni vele, amit majd a szellemek mondanak. Patrick tudta, csak neki tesz szívességet, ha megöli. Nem bírt már az őrületével. Teljesen eluralkodott rajta, és ha aznap nem hal meg, talán Zoeyt is magával viszi a sírba.
- És Zoeyval is ez fog történni?- akadtam ki.
- Lehet...- az arcán egy könnycsepp gördült le. -Ha talán nem ragaszkodna tovább az anyja emlékéhez, visszatérhetne a saját útjára, de azt valahogy el kéne érni... Jaj, azok a hülye telefonok! Keresztül húzzák az ember számításait!
- Milyen telefonok?- kérdezte most Mr. Harison.
- Telefon...- gondolkodtam el. -Zacky hívta folyamatosan telefonon...
- Zoeynak vissza kellett volna hívnia, és akkor másik irányba indul el- mondta D.G.
- Zacky? Ki az a Zacky?- hát, Mr. Harison meghallotta a lényeget...
- Patrick, most nem ez a lényeg!- vágta nyakon D.G. Szerencsémre sikeresen magamba fojtottam a röhögést. -Segítenetek kell Zoeynak visszatérni az útjára!
- Mégis honnan tudjuk, hogy sikerült?- kérdeztem rá.
- Amíg nem látja újból azt a nőt, addig jó úton halad...
Visszamentünk a fiúkhoz, és leültünk a szoba mellé. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Mr. Harison állandóan a fiukat méregeti. Egyszer csak egy nagy koppanást hallunk a szobából, és egyből beszaladunk. Zoey félig fölült az ágyban, és erősen fogta a fejét.
- Nem szól semmit!- nézett rám szúrósan. -Mi történt?
- Elütött egy autó- válaszolta D.G.
- És jól vagyok?
- Nem, meghaltál, és már a pokolban vagy- válaszoltam, miközben a szemeimet forgattam.
- Miért a pokolban? Miért nem a mennyben?
- Azért mert kecske!
- HAGYJ MÁR ENGEM AZZAL A BÜDÖS KECSKÉVEL!- ordított.
- Hé! Rev nem is büdös!- röhögtem, mire ő is nevetni kezdett. Senki nem értette rajtunk kívül a poént. -Ezek szerint tényleg jól vagy!
- Ezt majd egy orvos elmondja!- szólt közbe Mr. Harison.
- Miért vagy itt?- kérdezte tőle Zoey. -Miért jöttél ide?- kérdezte újból, mert az elsőre nem válaszolt. -Haza viszel Los Angelesbe, mert elütött egy autó, vagy mi?
- Zoey! Ezt majd négyszemközt megbeszéljük- válaszolta higgadtan.
- Nincs más választásom, ugye?- kérdezte idegesen.
- Nincs- ezzel az apja ott is hagyta a szobát.
- Mióta vagyok itt?- nézett körbe Zoey.
- Délelőtt kerültél be, és most este nyolc van- válaszoltam.
- MI???? TI NEM 7-RE BESZÉLTÉTEK A RANDIT????- akadt ki.
- Elhalasztjuk!- mosolyogtunk össze Revvel.
- Nem! Az kizárt! Most azonnal elhúztok, és elmentek arra a randira, vagy többé nem beszélünk!- játszotta a durcásat.
- Most komolyan azért sértődtél meg, mert valahogy az, hogy életben vagy-e még jobban izgatott, mint egy randi, amit áttehetünk másik időpontra?- néztem mélyen a szemébe.
- Igen!- vágta rá egyből.
- Te annyira... nem is tudom... KECSKE VAGY!- vágtam a fejéhez.
- Mi?! Én vagyok a KECSKE? Akkor te mi vagy? Kecskebéka?- nézett rám furán.
- Oké, te teljesen jól vagy, holnap találkozunk!- léptem ki az ajtón, és magammal húztam Revet.
- Te meg mit csinálsz?- mosolygott rám.
- Elmegyünk randizni, majd holnap bejelentjük neki, hogy mesés volt!- magyaráztam. -Akkor talán megnyugszik végre...
- Akkor viszont én mutatom az utat!- fogta meg a kezem a csuklómnál, és futni kezdett.
[Zoey szemszöge]
- Akkor most én is megyek!- mosolygott rám D.G., és ott hagyott minket. Már csak Zacky volt itt velem.
- Sajnálom, hogy nem hívtalak vissza, csak a telefonomról lefogyott a pénz...- húztam el a szám szélét.
- Úgy aggódtam érted!- ölelt át hirtelen. Jól esett az ölelése, de én valahogy nem mertem visszaölelni.
- Jól vagyok, többet nem kell értem aggódnotok!- nyugtattam, mire elengedett.-Szóval mit akartál?- mosolyogtam rá féloldalasan.
- Majd megtudod, ha kikerülsz a kórházból!- mosolygott vissza rám rejtélyesen.
- Jól van, akkor rád állítom Katiet, vagy elkérem az apjától a hazugság vizsgálót... A sokkolósat...- gondolkoztam hangosan.
- Hiszem ha látom!- nevetett ki.
- Most még nevetsz, de azt az izét Katie rajtam is kipróbálta, és baromira fájt! Vagy várj! Add ide a csuklódat!- nyúltam a keze felé.
- Minek?- kérdezte meg, de azért oda nyújtotta. Kitapogattam gyors a pulzusát, majd elmosolyodtam.
- Akkor én most kérdezek, te meg válaszolsz! Csak azért hívtál, hogy megkérdezd hol vagyok?- kérdeztem.
- Nem.
- Oké... Akkor valamit kérdezni akartál?
- Igen.
- Mit akartál kérdezni?
- Hogy hol vagy!- nevetett ki.
- Hazug!- ordítottam a képébe.
- Mert?- nézett rám furán.
- Mert felgyorsult a pulzusod!- mosolyogtam büszkén.
- Na akkor most engedsz el!- rángatta a kezét, de én azért sem engedtem el.
- Zacky! Ha ezt így folytatod leesek, és tovább fogok itt bent dekkolni!- nyavalyogtam.
- Te bajod!- mondta, de azért abbahagyta.
- Tetszem neked?- kérdeztem meg. Még én is meglepődtem a kérdésen.
- Nem?- kérdezett vissza mosolyogva.
- Már megint hazudsz te kis hazudós!- löktem el. -Várj, akkor most tesztek neked?- kérdeztem meghökkenve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése